Egy nő számtalan dologra tud egyszerre figyelni, erre tényleg hatalmas nagy képességünk van, mint ahogyan arra is, hogy ignorálni tudjunk olyan dolgokat, amik bár fontosak lennének, de nekünk nem érik el az ingerküszöböt, ezért akárhányszor is beszéljük meg a férjünkkel rá a megoldást, bizony mindig elodázzuk. A férjem ezekért régebben sokszor veszekedett velem, de aztán azt gondolom amikor egy napra rá maradt minden, a háztartás, a gyerekek, a bevásárlás és tényleg minden, akkor rájött, hogy ezeket a dolgokat nem azért halogatom mert lusta vagyok vagy érdektelen, hanem mert egészen egyszerűen nem igazán jut már rá maradék erőm és energiám, na és persze időm. Így aztán most már ha valamivel kapcsolatban észreveszi, hogy csak tolom magam előtt, és nem tudom két hét alatt megoldani, akkor kezébe veszi a dolgokat és megoldja ő.
Persze én erre csak most jöttem rá, amikor észrevettem, hogy haza érve egy kis ajándék doboz vár az asztalon, egy nagyon elegáns, de finom leheletnyi kis szalaggal átkötve, és abban három darab baseus telefontöltő volt, kábellel együtt. Az első gondolatom az volt, hogy bizony ironikusan rendelte meg helyettem, mert tény, hogy sokat kell tölteni a telefonom, de az összes töltőm és kábelem valahogy vagy szétment vagy eltűnt, vagy elromlott, így most egy töltő szettem van ami használható, de az nem mindig van kéznél és sokszor lemerül a telefonom, de aztán rájöttem, hogy akkor nem tett volna rá masnit. Így aztán megköszöntem neki, aki elmondta, hogy nincs mit köszönni, mert ezer felé áll a fejem egész nap, és az a legkevesebb, hogy ilyenkor besegít, és amit nem tudok megcsinálni azt megoldja ő. Mondanom sem kell, hogy majdnem elpityeregtem magam. Az évek során a kapcsoltunk egyre csak mélyül és sokkal jobban megért már engem és néhány dolgot mint az előtt. Azt hiszem ezt hívják jó házasságnak.